A jó bornak nem kell cégér!!

Világ életemben állítottam, és ehhez a mai napig tartom magamat, hogy Magyarországi borászat egyik kiugrási lehetősége a magyar fajták használatában van.

Soha nem értettem, miért ragaszkodik egynémely szőlőtermelő a nemzetközi fajták "gyártásához"! Chardonnay, Sauvignon Blanc, Pinot Blanc és Cabernet Sauvignon? Nem! Furmint, Hárslevelű, Cserszegi Fűszeres, Kadarka és Kékfrankos!

Miért mondom ezt? Mert sikerült tapasztalatokat gyűjtenem a külföldiek borvásárlási szokásait illetően, és felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy Ők nem fognak a kiválló minőségű magyar Chardonnayért annyit fizetni, mint amennyit az ugyanezen minőségi kategóriába tartozó Amerikai, Ausztrál vagy Dél-Afrikai Chardonnay esetében tennék. Ráadásul az ezen országok boraira jellemző tömeggyártásból eredő alacsonyabb ár sem tesz jót a magyar konkurenciának.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Miért venne, a külföldi vásárló Furmintot? Hiszen soha nem hallott róla! Nem tudja mit várhat tőle, milyen alkalmakra, milyen ételekhez szolgálja föl!

Nyilvánvalóan lesz egy nagyon szűk keresztmetszetű vásárlói réteg, akit lenyűgöz az újdonság varázsa, de aki ezen vásárlókra próbálja alapozni az üzletét, az valószínüleg fanatikus, vagy egyáltalán nem rendelkezik semmiylen üzleti érzékkel.

Na most akkor mi az igazság? Magyar vagy nemzetközi fajtákat termesszünk?

Igenis használjunk Magyar fajtákat! Igenis használjuk ki a Magyar fajták különleges tulajdonságait! Igenis ragaszkodjunk a hagyományainkhoz! Igenis tanuljun meg végre eladni

Tanuljuk meg, hogy mi az a marketing. Tanuljuk meg használni a marketinget. Tanuljunk meg pénzt csinálni! Ne várjuk azt, hogy bárki segíteni fog nekünk ebben. Ne várjunk állami támogatásra, segélyekre, és főleg ne várjunk a csodára!

A borászatot még Magyarországon is üzleti alapokon kell folytatni. A borászat ugyanis elsősorban üzlet. Másodsorban művészet, vallás, szenvedély, tudomány és még sokminden más is, de csak másodsorban.

A magyarországi borászatban rengeteg lehetőség rejlik, csak nem tudjuk kihasználni! Nekem néha úgy tűnik nem is akarjuk.  A régi termelőszövetkezeti beidegződések a mai napig jelen vannak a termelésben, és még egy ideig jelen is lesznek. Sajnos! Ugyanis minden elvesztegetett perccel egyre jobban lemaradunk a versenyben, és egyre nehezebb lesz visszakapaszkodni a minket megillető helyre. Külföldön és itthon egyaránt! Elég ha a szupermarketek polcain lévő ötszáz forintos "california red" vagy egyéb fantáziadús márkanévvel ellátott tömegborokra gondolunk.

Az egymásra mutogatás, általában ezen mondatataim után szokott elkezdődni. A szőlőtermesztők a borászokra, a borászok a szupermarketekre és az államra mutogatnak. Mindannyiuk közös ellensége pedig az a kereskedő aki megveszi a bort a termelőtől, és eladja azt a szupermarketeknek. Miután pedig megtaláltuk, hogy ki a hibás, a jól elvégzett munka után feltörő megkönnyebült sóhallyal dőlünk hátra a székünkben, és várjuk a helyzet jobbrafordulását!

A csoda pedig csak nem akar megtörténni! Magától semmi képpen! Cselekedni kell! Nem mutogatni, nem a hibást keresni, nem másokat okolni, hanem cselekedni! Még ma!